x 

Weöres Sándor: Szerelmes verseim

A kötet szerkesztője, Steinert Ágota a következőket írja erről a válogatásról:
"Nem igyekszem megörökíteni személyem, életem, vágyaim, érzelmeim, gondolataim kis szamárfészkét, nagyjából ugyanolyan, mint bárkié. Inkább, ami bennem az alig ismert mélyrétegekből fölfakad, kevéssé személyi, sokkal inkább általános-emberi" – írta Weöres Sándor egyik prózai írásában, s bár úgynevezett szerelmi lírájában is ezt az általános emberit igyekszik kiemelni, mindezt a személyes vonatkozások hitelesítik.
E kötet darabjai – nagy részük csak a hagyatékban maradt fenn – az idézett elvek jegyében nem annyira a szeretett nőről szólnak, mint a szerelem élményéről és magáról a költőről. A versek szenvedélyessége és szuggesztivitása, keletkezési körülményeik titokzatossága kiváltja azt az érzést, amit Weöres Sándor elérni kíván, hogy olvasóinak "idegei borzongjanak, mint kifeszített húr a szélben", a kapott élmény annyira megrázza őket, hogy ne tudjanak fölötte gyorsan napirendre térni.
28,57 lei
Reducere
 

Descriere

Ízelítőül két vers:

A HANGOD
A hangod akkor legszebb,
ha kerete a csöndnek,
a hajad akkor legszebb,
ha cseléde a napsugárnak,
az arcod akkor legszebb,
ha emlékszem rája sírva,
a sorsod akkor legszebb,
ha elszáll, mint az ének.

EMLÉKEZÉS
Mikor ébredtél: én hajnalod voltam.
Mikor aludtál: lettem éjszakád.
Dongód lennék enyves szekfű-csokorban,
szakadt szárnyam fájdalmát hallanád.
Csillámló ezüst éjek habja ringat,
hozzád, halotthoz mindig közelebb;
de végső fagy kioltja lázainkat,
a jégmezőn elcsúszom, mint az eb.
Vigasztal végtelen találkozásunk,
mégsem vakít a villogó remény:
más égre más szivárványt sző az álmunk,
te már nem lész és én már nem én.